1. rész

Sziasztok!:)

Megérkeztünk az első résszel. Reméljük tetszik. Ha elolvastátok hagyjatok nyomot magatok után.;)
Puszi: Rebus & Petra

Az ötletünk az volt, hogy amíg ketten lefoglalják Benit addig Szandi, Olivér és én kidíszítjük a lakást, csinálunk kaját, stb. és amikor Bence belép az ajtón előugrunk és Boldog szülinapot kívánunk neki. Remélem örülni fog. 
Ma reggel szállt le a gépünk.A terv az volt hogy találkozunk az új lakásunk régi tulajdonosával, megmutatja a házat, átvesszük a kulcsot, valamennyire berendezkedünk majd beszélünk Olivérrel. A lakáskulcsok átvétele jól ment. Azonnal be is költözhettünk.
A lakás úgy nézett ki, hogy volt egy kis konyha, két szoba, egy fürdő és nappali. Nagyon tetszett nekem is és Szandinak is. Még délelőtt sikerült berendezkednünk, és miután megebédeltünk elindultunk, hogy találkozzunk Olivérrel a megbeszélt helyen. A Starbucksban találkoztunk. A Google térkép segítségét kértük hiszen már nagyon régen jártunk Budapesten. Miután odaértünk egy kis várakozás után megjelent Olivér is. Nagyon jól elbeszélgettünk és jobban megismertük egymást. A bulit ma estére terveztük.
- Akkor ti elmentek megvenni a díszeket, Sziki lefoglalja Bennyt én és Ya Ou pedig várunk a lakásban, hogy feldíszítsünk mindent. A vendégek pedig már meg vannak hívva. Nem leszünk sokan csak szűk baráti kör. - foglalta össze röviden Oli.
- Ja, röviden kb. ennyi. - mosolyogtam - Köszi, hogy segítettél. 
- Semmiség. Jó ötlet ez a buli. Remélem Ben Hur is örülni fog neki.
- Én is. Várj... Ben Hur? - nevettem.
- Ja, igen. Én mindenkit Urazok. Bennyt pedig úgy hívom Ben Hur. - mondta el, miért hívja így Bencét.
- Hát jó.
- Akkor 4-kor találkozunk ezen a címen. - adott egy kis cetlit rajta a címmel.
- Okés. Akkor 4-kor találkozunk. Szia. - köszöntünk el.
- Sziasztok. - köszönt Ő is, majd elindultunk vásárolni.
- Van bő egy óránk mindent megvenni. - mondta Szandi.
- Ami bőven elég. - mondtam.
- Ja ja. Ezt a címet tudod hol van? - kérdezte Szandi nézve a papírt amit Oli adott.
- Aha. Azt hiszem tudom.
- Oksi.
Hamar megvettünk minden kelléket ami kell. Úgy 3/4 óra alatt végeztünk. Még jó, hogy ilyen hamar, ugyanis eszembe jutott valami.
- Hé Szandi! Valamit elfelejtettünk.
- Igen? És mit? - kérdezte a barátnőm.
- Hát a ruhánkat. Mibe fogunk menni? Nekem nincs semmi bulizós ruhám.
- Ohh... Igazad van. Nekem sincs semmim.
- Várj. Eszembe jutott valami. Tudok egy nagyon jó kis boltot úgyis útba esik. Régen nagyon sokat jártam oda.
- Azt hiszem tudom melyikre gondolsz. Akkor induljunk.
Még jó, hogy nem vagyunk olyanok akik órákat töltenek egy boltba, hogy kiválasszanak egy ruhát, hiszen most sietnünk kellett.
Mind a ketten egy egész egyszerű, mégis szép ruhát választottunk. Szandi ruhája 
egy egyszerű fehér ruha volt egy rózsaszín masnival a derekánál . Az én ruhám is nagyon hasonló volt 
csak az enyémen nem rózsaszín hanem fekete volt a masni. Nagyjából fél óra alatt végeztünk és mivel siettünk ezért 4-re odaértünk a megadott címre, vagyis Bennyhez.
Mikor odaértünk a Bennyékhez, becsöngettünk és Olivér nyitott ajtót.
- Sziasztok! Gyertek be! - köszönt az előbb említett személy.
-  Hali. - köszöntünk mi is majd beléptünk.
Nagyon szép lakás volt, tökéletes egy születésnapi buli megrendezésére.
Amikor a nappaliba értünk egy félig kínai mosolygós srác fogadott. Köszöntünk neki is, majd bemutatkoztunk, ugyanis vele még nem találkoztunk. Ő volt Ya Ou.
Elkezdtük fel díszíteni a lakást. A két fiú segítségével gyorsan végeztünk és nekem nagyon tetszett. Remélem Bence is örülni fog neki és nekünk is. Mikor végeztünk még volt egy kis időnk úgyhogy Szandival átöltöztünk, majd megérkeztek a vendégek is. Ezután Ya Ou felhívta Szikit hogy jöhetnek vissza. Közben mi elbújtunk és lekapcsoltuk a lámpát. Amikor kinyílt az ajtó egyszerre felugrottunk és azt kiáltottunk: BOLDOG SZÜLINAPOT!:) Annyira meglepődött és nagyon örült. Miután mindenki felköszöntötte, odamentünk Szandival és mi is odaadtuk neki az ajándékot. Nagyon boldog volt hogy mi is felköszöntöttük. Elmondtuk neki, hogy hazaköltöztünk és valószínűleg egy ideig még itt fogunk maradni. Megbeszéltük, hogy valamikor leülünk beszélgetni és akkor elmesélünk mindent: